Mindig izgalmas átélni, mennyire máshogy vagyunk a visszajelzéssel, saját magunk- és a másik értékelésével.
Nemrég egy teljes napot egy vezetői csapattal töltöttem. A felsővezetői körnek készült vezetői értékelés, aminek átbeszélése zajlott háromszög beszélgetésekben.
A beszélgetések kapcsán eszembe jutott néhány jellemző reakció, amikkel már sokszor találkoztam.
Ki tudja, lehet Te is Magadra ismersz?
Soha nem vagyok elég jó.
Semmiképp nem adok magamnak maximum pontot. A ’divatos’ maximalista, vagy mondhatnám önmagát nem, vagy nem elégszer elismerő. Amikor a magyarázat, hogy mindig lehet jobban, pontosabban, hatékonyabban… csinálni. A belső hajtóerő felhasználásán túl, érdemes azonban megállni olykor, és elismerősen lenni magunk felé (is). A kockázat ugyanis, hogy nemcsak magunkkal, hanem másokkal is ilyen szigorúak vagyunk, és még észre sem vesszük.
Reális? Ideális?
Amikor úgy töltjük ki a tesztet, hogy a pontszámok inkább tükrözik a vágyott állapotot, mint a reálisat. Ez nem is tudatos, sőt vannak ilyen irányzatok is. Beszélj úgy magadról, mintha már képes lennél arra, ami a célzott működés. Ebben csak az a ’koppanás’, ha a többiek nem ebben vannak, akkor a szembesülés rosszul eshet. Amennyiben nem is hat Rád, akkor jön a ’nem is látnak jól’ ’nem ismernek’ rész. Érdemes fontolóra venni a szembenézést, főleg, ha többször megesik ez Veled.
Mindenre van egy indokom.
Amikor akár 1 pont értékelési eltérés kapcsán a magyarázatokról szól a beszélgetés 70%-a. Miért is sikerült úgy az a meeting? Miért is állt le az a bizonyos projekt……ezek speciális esetek voltak, nem rajtam múlt teljesen, összetett a helyzet…stb. Ez a „soha nem vagyok elég jó” csak köntösben. A mások értékelése = az értékességemmel = velem.
Nem is emlékszem az értékelésre, még a kérdésekre sem.
Igen, ez lehet szétszórtság, „nem fontos a dolog” szindróma, de akár annak a jele is, hogy nem vagyunk komfortosan az értékelési helyzettel. Ehhez, ha társul egy iniciatív viselkedési stílus, akkor mások – sőt magunk – előtt is rejtve maradhat ez a háttér információ.
Egy szó, mint száz, az értékelések önállóan nem állják meg a helyüket, sőt egyenesen károsak. Fontos, hogy legyen interakció, megbeszélés, visszajelzés. A visszajelzés adás és kapás nem egy könnyed esti séta.
Bátorság kell hozzá.
Általánosítással árthatunk, el tudjuk finomkodni, sőt bullshitekkel teleakasztani is.
…ha egyenes, konkrét, megcselekedhető, előremutató, viselkedésre vonatkozik, akkor nagyon fontos eleme a vezetői létnek. Oda – vissza. Annak a vezetői létnek, ahol szándék a realitáshoz közel maradni, és nem elszállni a fellegekbe.
