Az ember felhatalmazva érzi magát, hogy írjon, mikor olyan dolgokat is olvashat menő üzleti magazinokban, amiket a nagymamám is írhatott volna. Kábé annyi köze van az üzlethez, mint a slagnak, amivel locsol.

Szóval, most fel vagyok bátorodva, hogy eláruljam mi lehet közös a slagban – amivel a mama locsol -, a kalapácsos szektorlocsolóban, a csepegtetőcsőben és az időgazdálkodásban. Kíváncsi vagy? Mielőtt még teljesen kifejteném az összefüggéseket, szeretném, ha a becsuknád a szemed és képzeletben elkísérnél a konyhádba. Képzeld el, ahogy ott állunk és arról a tárgyról kezdünk el beszélgetni, ami, ha nincs a konyhádban, akkor azt tanácsolnám, hogy legyen; ha meg van, akkor úgy is tudod, hogy azért beszélünk most erről, mert ennek is rohadtuk sok köze van az időgazdálkodáshoz. Most már tuti kíváncsi vagy, igaz?

Kifejtem!

Szóval adott ez a téma, hogy időgazdálkodás. Roppant szálkás téma, mindenki köpköd, amikor csócsálja, hogy „ahh, hát persze, az időgazdálkodás, vagy Time Management ugye” amit rögtön le is tudnak azzal, hogy „nálam az úgy sem működik, mert annyi dolgom van”! Persze, hogy nem működik, mert nincs rá időd, hogy működtesd. Valószínűleg én lennék az első, akit kitiltanának a „zöldről”, mert fingom sincs a golfról; még soha életemben nem játszottam, és kb. csak arra lennék jó, hogy lyukat üssek a földbe. Na, pont ilyen lyukakat olvastam a biznisz magazinban az időgazdálkodásról…

Tudom! Mi a francnak kell ehhez slag? Több dolog miatt is. Az első és legfontosabb, hogy legyen mivel öntözni a gyepet, amit helyre kellett hozni a golfparti után… Komolyra fordítva a szót, a slag tényleg az öntözés miatt fontos. Főleg akkor, ha olyan helyen laksz, ahol nem kevesebb mint napi 45-60 percet töltesz el azzal, hogy a slagot rángatva eljuttasd a vizet az egyik növényhez, majd átcibálva mindenen, a gumicsövet eljuttasd a vizet a másik növényhez. Ha beleszámolod a locsolási időt is, akkor bizony több órás odafigyelést kér ez a tevékenység. Bizonyos körülmények között, ennek megvan a maga szépsége; abban az élethelyzetben viszont, amikor „annyi dolgom van, hogy nincs időm semmire”, akkor bizony az a napi 60 (180) perc másra kell, nem arra, hogy locsolgassál. És itt kapcsolódik be a következő két fontos elem az időgazdálkodásba, a szektorlocsoló, meg a csepegtetőcső.

Ha ügyes vagy, és szánsz egy kis időt arra, hogy a tervezz, tesztelj, hogy próbálkozz, akkor sikerülni fog létrehozni egy rendszert, ami – ha nem is tökéletesen – kiszolgálja azon igényt, ami eddig csak az idődet rabolta.

Jelenleg azt, hogy ne kelljen ráncigálni a slagot A-ból B-be, hanem kinyitod, aztán ott locsol, ahol kell. Abba a részbe nem menjünk most bele, hogy nincs rá pénz, meg ilyesmi, mert az egy újabb „lyuk csak a zöldön”. Maradjunk inkább ott, hogy az időgazdálkodáshoz ez hogyan is kapcsolódik:

1. Feltárod a problémát – itt a tavasz és a kert úgy néz ki, mint egy sintértelep (bár ezt csak képzelem, sosem voltam még sintértelepen), ergo öntözni kellene. Mérlegre teszem a napi 1 (3) órát a locsolóval és a napi 1 (3) órát a családommal, akkor nyert: a Család. Marad a sintértelep, de az nem oké.
2. Felméred, és talán még ennél is fontosabb, hogy felismered a lehetőségeidet, tesztelsz – nincs pénz arra, hogy a Majdmimegépítjük Kft. felvonuljon, feltúrja a kertet, letegyen több százezerért csöveket, meg automatát, meg esőérzékelőt, meg lehet, hogy még kávét is főz és akkor ott tartunk hogy fél, egy milla és minden meg van oldva. Csúcsszupi, ámbátor inkább nem, köszi. Másik lehetőség, hogy kicsit tervezel, gondolkozol és rájössz, hogy ha beszerzel néhány eszközt, akkor magad is megépítheted a rendszert. Nem lesz esőérzékelő, meg teljesen automata, de egy csapot kinyitni még megy. Kávét meg főzök magamnak.
3. Megépíted az első verziót és elkezded használni, tesztelsz (újra). – Mindegy milyen eszközt választasz, a lényeg, hogy kezd el használni. Mindenfelé csövek szaladnak a kertben? Na és!? Ha majd eltelik egy kis idő és bebizonyosodik, hogy a rendszer működik, akkor majd foglalkozol vele megint egy kicsit, és elásod a csöveket.
4. Tökéletesíted a rendszert. – Most, hogy már vannak tapasztalásaid a használt eszközökről, megfigyeled, hogy milyen hiányosságai vannak és hol van még szükség a beavatkozásra.
5. Kiegészíted a meglévő rendszeredet más eszközökkel, új rendszerekkel akár. – és tessék-lássék, máris ott tartunk, hogy eltelt két hét és szépen csendben hozzászoktál a rendszer használatához. És ami még fontosabb, működik! Érzed, hogy felszabadult egy csomó időd és élvezed, ahogy a kert elkezd kivirulni.
6. Karban- és fenntartod a rendszeredet – Mindig lesz, ami elromlik, lehetne jobb, satöbbi. Használat közben felmerülnek új igények, amiket követned kell és alkalmazkodnod, hozzáigazítani a rendszert. Azonban ez már sokkal kisebb feladat, mint egy teljesen új szisztémát kifejleszteni.

Most, hogy megvagyunk a kerti munkával, lett egy órád pluszban a napodban, amit hasznosan is el tudnál tölteni, ha nem kellene – írd és mond – 1,5-2 órát naponta eltölteni a konyhában azzal, hogy kimosogassad a szennyből a mindennapi tányérunkat és poharunkat. Nem vagyunk egy nagy family, de azért napi 4-5 alkalommal nekiülünk az asztalnak, hol nagyon, hol falatokra. Mivel már kinőttünk a koleszozásból, így nem az ebédnél használt tányért vesszük elő uzsira, amit evés után közvetlenül nem volt kedvem ellöttyinteni a mosogatóban. Szóval gyűjtjük, gyűjtögetjük, amíg már azért nem lesz kedvünk, mert annyi van. De megcsinálod, mert mégsem büdösödhet ott a vizslád szeme láttára. Napi 2 óra, nem kamu.

Betelt a pohár, meg a konyha, meg a mosogató, meg a minden betelt már, úgy hogy fellapoztam néhány magazint, hogy milyen időgazdálkodási módszertanok léteznek a mosogatásra. Minden valamirevaló szaktekintély és szakirodalom egybehangzó véleménye az volt, hogy „használj mosogatógépet”. Évekig halogattuk, mondván megoldjuk így, túl drága, satöbbi. Ha visszaszámolnám, hogy mennyi időt megspóroltam volna, ha már lett volna mondjuk egy éve, akkor kijönne, hogy 30 nap (!), azaz harminc napot, majdnem egy hónapot elmosogattam az életemből. Ennyi idő alatt könyvet is írhattam volna a helyes mosogatás technikájáról basszus.

Szóval, remélem elég szemléletes volt a fenti két példa arra, hogy érzékeltessem, hogy az „időgazdálkodás”, mint eszköz, fontos, és igenis érdemes vele foglalkozni. Ha használsz valamilyen módszertant, akkor hasznos és értékes perceket tudsz a céljaid elérésére fordítani, ahelyett, hogy öntözöl, meg mosogatsz. Én most napi 3 óránál tartok. Te?

Most szóltak, hogy van egy hely a golf-szakkörben, úgyhogy bocsi, mennem kell. 😊

Hajrá! Időre fel!