Ki is az a Coach, mi az hogy Coach?
Az elmúlt hetekben az a megélésünk volt, hogy előtérbe került ez a téma. Felkúszott a radaron, megjelent a kommunikációkban, mind a személyes találkozások során, mind a közösségi médiában volt róla párbeszéd. Ezért megszületett az Eltérő Nézőposztok első témája „Ki a Coach?” címmel. Íme:
Annamária – „Ezt a jelenséget már pár éve éljük…”
Az utóbbi időben többször is megtörtént, hogy valamelyik közösségi média csoportban valaki coachot keresett, amit kiírt egy posztba. Pár perc alatt rengetegen írtak rá, akár maguk a coachok, akár akik ajánlottak valakit. A számomra teljesen ismeretlen nevek, honlapok mellett, már jó ideje a szakmában lévő szakemberek neve is szerepelt a sorokban. Én is volt, hogy ajánlottam magam és engem is ajánlottak. Az egyik ilyen poszt alatt elindult a „sok a fóka kevés a hal” típusú hozzászólások hada, meg a „ma már mindenki coach, sok a kókler, ez árt a szakmának” és az olyanok, hogy „amúgy is, beszélgetni mindenki tud”. Ezt a jelenséget már pár éve éljük…
Gondoltam, ha már a coachingot tartom hivatásomnak, részt veszek coachok képzésében is, coacholtam már jónéhány vezetőt is, leírom mi a véleményem:
A coaching véleményem szerint egy olyan szakma, ahol az irányzatok, a tanult eszközök és módszerek mellett legalább annyira számít, hogy kinek milyen az értékrendje, a személyisége, az EQ-ja. Ha még őszintébben fogalmazok: ki hol tart önmagának, énrészeinek tudatos megismerésével.
A coaching egy kölcsönös választáson alapuló, bizalmi kapcsolat. Mindez még azelőtt megtörténik, hogy kiderülne mi is lesz a célja, hogyan zajlik majd.
A választást szoktuk kémiának is hívni, szimpátiának és hasonlóknak. Most mégis a választást hangsúlyozom ki, ami mindkét félről szól. Azt „érdemled”, akit választottál, azt „érdemled”, aki választott. Kik is választanak engem, mint coachot? Milyen coachot választok? Persze, ez máshogy is történhet – amikor CV-k alapján születik meg a döntés, vagy a vezető/HR választja ki a coachot, meg azt is, kinek is kell coach…hát ez is szól a coacheeról és a coachról is. Nem jó vagy rossz értelemben, de szól.
A coaching szerintem egy olyan hivatás, ahol nagyon átjön – ha figyelünk – a coach mire is „használja” ezt a szakmát. Segít? Kísér? Támogat? Inspirál? (Ön)fejleszt? Kapcsolatot épít? Pénzt keres? Üzletet épít? Értékesít? Lehet mindegyikre, és még másra is…de fontos, milyen sorrendben. Nem jó vagy rossz értelemben, de ez történik.
A coaching szerintem egy olyan fejlesztési folyamat, melynek „eredményei” elárulják, hogy a coachnak milyen és mennyi tapasztalata van. Milyen szinteken zajlik a folyamat? Kinek az elvárásai érvényesülnek? A kitűzött cél hogyan és hányszor transzformálódik? Nem jó vagy rossz értelemben, de árulkodik.
A coach szerintem az a valaki, akinek kötelessége és felelőssége (!) többek között:
- tudni mennyi a 60 vagy a 90 perc – óra nélkül
- elindítani és befejezni egy ülést
- figyelni a tempóra, használni azt
- „dolgoztatni” és „tartani” egyszerre
- monitorozni a „bizalmi” távolságot
- arra figyelni, ami van
- a viszonyulásokra koncentrálni az információk helyett
- nem kíváncsiságból kérdezni
- olyat kérdezni, amire nincs egyből válasz
- érzelemből értelembe, értelemből érzelembe vinni
- felszínről mélybe, mélyből felszínre vinni
- biztonságosan konfrontálni
- visszajelzést adni és fogadni
- ítéletmentesen jelen lenni
- érzékelni a kérdések, mondatok hatását
- (non)verbálisan szinkronban lenni a szándékkal
- tudatosítani a dinamikát
- okosan bízni
- …
Tapasztalatom szerint, ezek nem az első pár száz coacholt órában mutatják meg igazán magukat, legalábbis nekem több idő kellett. Ettől még korábban is coachnak neveztem magam, ahogy nevezik magukat egy-egy elvégzett képzés után mások is.
A coaching egy kölcsönös választáson alapuló, bizalmi kapcsolat. Mindez még azelőtt megtörténik, hogy kiderülne mi is lesz a célja, hogyan zajlik majd, kinek mi is van a puttonyában és kincsesládájában.
Gábor – „…a coach, mint szó, két aspektusban létezett az életemben…”
A fenti gondolatok kapcsán nekem a felelősség szó hangosodott ki igazán. Ki is egészíteném a felsorolást talán azzal, hogy „kötelessége a felelősség” is!
Az én hátam mögött nincs több ezer óra coacholt óraszám, ezért ennek tapasztalati megéléseiről nem szeretnék, nem is tudok nyilatkozni. Arról viszont tudok, hogy mi a személyes megélésem a coachinggal kapcsolatban és hogy milyen változásokat hozott számomra.
Amíg nem találkoztam a Feleségemmel, az én figyelmemet teljesen elkerülte ez az éra, hogy coaching, tréning, etcetera. Tervezőként abból állt az életem, hogy egy világító lapos eszköz előtt kuporogtam és mindenféle vonalakat húzogattam, amikből aztán belső terek, bútorok születtek. Nem nagyon létezett más világ, mondhatni félig-meddig antiszociális létezési formát öltöttem. A megismerkedésünk után ez a forma kezdett alakot váltani. Azon kaptam magam, hogy az introvertáltságomon felül kerekedik a kíváncsiságom. Mi ez? Mit is csinál pontosan?
Eddig a pontig a coach, mint szó, két aspektusban létezett az életemben. Első: sport kapcsán, mint edző (pl.: kosárlabda), kettő: mint nemzetközi busz. (ez utóbbit sosem értettem…miért nem hívják simán busznak az embereket szállító földi járművet…mindegy is) Szóval, közelében sem jártam a kölcsönös választáson alapuló, bizalmi kapcsolat-nak, mint definíciónak.
Ahogy telt az idő, egyre jobban beleláttam a szakmába – hiába, ha együtt élsz egy Coach-al, ez elkerülhetetlen 🙂 – és egyre jobban érdekelt, hogy mit lehet ezzel elérni? Vajon én, tervezőként, mire tudnám használni? Jött egy lehetőség és elkezdtem egy képzést. A Coaching Team 140 órás, ICF – International Coach Federation – kompetenciák mentén zajló képzésére jelentkeztem, ami életem egyik legfelemelőbb oktatási folyamata volt. Azon túl, hogy most már megvan a 3. aspektusa is a coach szónak, a legtöbbet mégis magamról tanultam.
Megtanultam számos olyan kompetenciát, amelyek a fenti „kötelesség és felelősség” listában szerepelnek, és számos olyat is, amiket még magamról sem tudtam. A legfontosabb tanulásként a „coaching szemléletet” kaptam, amit a tervezői munkámban is használni tudtam. Így született meg bennem a coaching szemléletű tervezés fogalma. Lényegében a coaching eszközök, módszertanok és kompetenciák közül néhány csepp és máris kész a tökéletes igényfelmérés esszenciája, ami a tervezésnél „good to have„, mondhatni. Az irónia ebben a kis visszatekintésben az, hogy nem sokkal ezután abbahagytam a tervezést és Apuka lettem. 🙂 De, hogy visszatérjek a kérdéshez, ki is a Coach, az én fejemben?
Véleményem szerint a coach legyen olyan személy, aki elég bátor ahhoz, hogy vállalja a felelősségét annak, hogy egy ember életének bizonyos kérdésein, dilemmáin fog dolgozni azokkal az eszközökkel, amiket elsajátított, megtanult. Aki tudja a folyamat során, hogy milyen tudáshoz, módszertanhoz nyúljon annak érdekében, hogy segítsen feloldani ezeket a kérdéseket, amik megfogalmazódnak valakiben. Ha arra gondolok, hogy egy több milliárdos vállalkozás vezetőjének coachra van szüksége – és azt is gondolom, hogy mindenkinek szüksége lenne egyre -, akkor annak a szerződésnek megalapozottnak és hitelesnek kell lennie, pont!
Köszönjük a figyelmet és még jobban megköszönjük, ha megosztjátok a véleményeteket, mert a kíváncsiak vagyunk mit gondoltok!
Inspiráló napokat!
#beinspire
