Az érzelmekkel való bánás is egyfajta hangolás.
Egy ideje tudom magamról, hogy képes vagyok elég sokáig, elég fegyelmezetten ‘tartani’ dolgokat.
Akik ismernek, tudják, olyan vagyok, mint a lakmusz papír, látszik rajtam, épp mi zajlik belül.
Aki dolgozott velem, vagy csak egy tréningemen is volt, ismeri az „érvényes” mondataim.
Pár hete az első beINSPIRE Online Könyvklubon beszélgettünk. A végtelen és véges játék egyensúlyának beállításához jelent meg képként a potméter. Az érzelmekkel való bánás is egyfajta hangolás. Fontos a hatás szempontjából, mennyi figyelem, türelem, tudatosság, ösztön, döntés, elengedés … van benne.
Folyamatos kapcsolat szükséges hozzá – elsősorban saját magunkkal – ami nagyon nem mindegy milyen.
Odaforduló, bátor, elfogadó, szerető kapcsolat az, aminek eredményeképp a legautentikusabb üzenet, stílus, hangerő tud megszólalni befele vagy kifele.
Neverending story ez a kapcsolat, amin érdemes ’dolgozni’.
Objektív tükörként nemrég összetalálkoztam a Profiles – Genos EQ kérdőívvel, amire a visszajelzés után, annyi mondtam csak: „kegyetlen” 🙂
Érzelmek LEVEZETÉSE vagy INTEGRÁLÁSA
Brené Brown 5 stratégiát fedezett fel a működésünkben amikor levezetjük és nem integráljuk az érzelmeinket.
Mi jut eszedbe a ’csillározás’ szóról?
Azt tudjunk magunkról hogy ‘elöntenek az érzelmek’ vagy a ‘kontrolláló’ típusok vagyunk. A nehéz érzelmekkel általában kevésbé vagyunk jóban. Elfutunk, elbújunk, támadunk vagy ledermedünk.
Eggyel mélyebb magunkba nézés, ha észrevesszük, hogy a kisebb csalódások, kellemetlen helyzetek esetén is hajlamosak vagyunk önvédelemből távol tartani magunkat. Mitől? Az érzelmektől.
Van olyan amikor annyira érzékeny bennünk egy sérelem, hogy egy ártatlan impulzus előhozza és a csillárig ugrunk a fájdalomtól. Nem veszünk tudomást a ‘fájdalomról’, mert eltemettük, elástuk, az időtől köddé vált, de történik valami apróság és beborulnak a dolgok. Buda László szavaival élve: „közel vannak a belső dominóink”. Ilyen, amikor indokolatlanul ráüvöltünk a gyerekre, teljesen kikészülünk egy negatív visszajelzésen.
Jellegzetessége még, hogy képesek vagyunk őrizgetni a higgadtságunkat addig, míg valamilyen ’hatalmunk’ nincs a másik felett. Ilyenkor hangzik el egy idő után ‘amúgy ez nem neked szólt’.
Brené Brown 5 stratégiát fedezett fel a működésünkben amikor levezetjük és nem integráljuk az érzelmeinket.
Az első ilyen a csillározás.
A düh, a bűnbakkeresés és az elkerülés, az egó kidobóemberei.
Milyen az, amikor lepattintjuk vagy elzsibbasztjuk a sérelmeinket?
Hajlamosak vagyunk felismerés, elfogadás, integrálás helyett levezetni, eltávolítani a nehéz érzelmeinket, Brene Brown 5 megfigyelt stratégiájából álljon itt most kettő. Melyik jellemző Rád?
A sérelem lepattintása
Az egónk játéka, ami mindig igazolni szeretné magát, hasonlítgatni érdemeinket másokhoz, helyzetekben nyerni. „A düh, a bűnbakkeresés és az elkerülés az egó kidobóemberei.”
Az önvédelem eszközei, amikor hibást keresünk vagy épp kifogást, de akkor is, amikor a közömbösséget hívjuk segítségül, vagy az irónikus megjegyzéseinket. Így dobjuk ki, konkrétan szabadulunk meg a csalódástól, az igazi sérelmünktől.
A sérelem elzsibbasztása
Ez, amikor hagyjuk magunkat, nem esünk túl a kellemetlenségen, hanem elűzzük azt. Tompítjuk valamivel a fájdalmunkat – akár alkohollal, még több munkával, vásárlással, kütyüzéssel. Amikor mindezt kényszeresen vagy krónikusan tesszük, igen, az már függőség.
Veszélyes a zsibbasztás, mert az érzelmeket nem tudjuk szelektíven tompítani, azaz, ha ügyesen zsibbasztunk, akkor az örömöt is, kíváncsiságot is, lelkesedést is.
Amennyiben úgy teszünk mintha nem hatna ránk az, ami most van, akkor sérelem emlékeztetőket generálunk magunknak.
Gyűjtögetem, gyűjtögetem – egyszer csak robbanok, vagy ágynak esem. Ismerős?
Brene Brown 5 megfigyelt stratégiájából álljon itt az utolsó kettő.
A sérelmek felhalmozása
Gyűjtögető üzemmód. Szépen becsomagolva elrakjuk és még gyűjtünk hozzá néhányat, egészen addig, amíg a testünk azt nem mondja: ’most már elég, nem érzed, hogy mennyi jelet küldtem már? Nem? Nesze, akkor most ’lefektetlek’! Ismerős?
Félelem a fennakadástól
Struccpolitika. Ilyenkor még látjuk is, hogy van dolgunk…de félünk a megakadástól, tehetetlenségtől. Nem veszünk róla tudomást …hiszen, mi van, ha nem tudjuk irányítani a negatív érzelmi hullámot? Akadnak a mostani vírus helyzetben is jócskán, akik így reagálnak.
A mostani időszak felszínre hozza az eddig felsorolt érzelmi levezetési stratégiákat, még inkább azok következményeit. Kegyetlen időszak ez.
Amennyiben úgy teszünk mintha nem hatna ránk az, ami most van, akkor sérelem emlékeztetőket generálunk magunknak. Az átélt rossz érzelem cellájába adunk magunknak vízumot. Megadjuk az esélyt, hogy az elkerülés, a tagadás vegye át az irányítást, és pont az történik, amit el szeretnénk kerülni – a sérelmeink vezérelnek minket. Az érzelmeink, csak nem látható módon.
Ez történt. Ez az én igazságom. És én fogom eldönteni, hogyan végződjön…
Hogyan lehet a levezetés helyett integrálni a saját történetünkké tenni a negatív, nehéz érzelmeket, sérelmeket?
„Az érzelmek felismerésének ellentéte az, ha érzelmi lényünket megtagadjuk. A kíváncsiság ellentéte az eltávolodás. Amikor megtagadjuk történetünket és eltávolodunk a nehezen elviselhető érzelmektől, azok nem tűnnek el; ehelyett birtokba vesznek, és meghatároznak minket. Az a dolgunk, hogy ne tagadjuk a történeteket, hanem nézzünk szembe a befejezéssel – bátran álljunk talpra, ismerjük fel az eseményeket, rázódjunk össze az igazsággal, amíg el nem jutunk oda, hogy azt mondjuk: Igen. Ez történt. Ez az én igazságom. És én fogom eldönteni, hogyan végződjön…” (Brené Brown)
Az érzelmek, érzelmek...legjobb, ha előjel nélkül tudunk hozzájuk viszonyulni.
Brené Brown: Bátraké az erő, illetve Buda László: Mit üzen a lelked? könyvein túl és alapján. 🙂
Érzelmek – előjel nélkül! Rossz hír, hogy a pozitív érzelmek kapcsán is működik bármelyik levezetés, ha gyakorlottak vagyunk. Ez elég józanító érv, nem? Jó hír, ha megtanulunk felismerni, kapcsolatba lépni bármely érzésünkkel, az segíthet a többinél. Az érzelmek, érzelmek…legjobb, ha előjel nélkül tudunk hozzájuk viszonyulni.
Érvényes! Adjunk engedélyt magunknak! Igenis, lehetünk mérgesek, szomorúak vagy épp csalódottak.
Lélegezz! Odafigyelés arra, éppen ami van, mi történik, mit érzünk. Szaporábban ver a szívünk, összerándul a gyomrunk, akkor biztosan történik velünk valami érzelmileg is. A figyelmünk magunkra irányításának szinte mindenhol – a sportban, a meditációban, a stresszkezelésben, az összpontosításban… – a légzés a legklasszikusabb eszköze. Hát használjuk a magunkra való figyelem elindítására is!
Külső szem! Az érzés felfedezése után a „kívülről nézzük magunkat” mód is hasznos, amikor mint egy megfigyelő szemléljük a belső folyamatainkat.
Kíváncsiság! Egy aktív minőség, ami mozgósítja a nyitottságunkat.
